Morpheus, egy bulldog története

Már nagyon régen írtunk Morphie-ról, mivel semmi izgalmas nem történt, nem úgy mint a március 15-ei hosszú hétvégén. Ez volt az első alkalom, hogy nem voltunk mindannyian együtt, Morphie és Tomi Székesfehérvárra utaztak én pedig Hódmezővásárhelyre.
Morphie az utazásokat nagyon jól viselte. Székesfehérváron megismerkedett a szomszéd Yorkijával Benivel, aki nem tudni pontosan hogy miért, de az első perctől kezdve rettegett Morphie-tól (bár mi azt gondoljuk, hogy egyszerűen csak féltékeny volt, hogy az ő területére betévedt egy másik, nagyobb kutyus is).

Március 15.

Morphie persze Székesfehérvárott is meghódított minden szívet, folyamatosan kapta a simogatásokat otthon és az utcán is egyaránt.

A hosszú hétvége legizgalmasabb történése, mint azt említettem, hogy végre történ valami, az volt, hogy Morphie elkezdte hullajtani a tejfogacskáit. Mi hármat találtunk meg mindössze, de a patkány (a kedvenc játéka) több alkalommal is véres lett, azóta már itthon is, amiből látszik, hogy bizony szépen potyognak a fogacskák. Tomi édesapja meg is jegyezte, "itt nem csillaghullás, hanem foghullás van".

Morphie vasárnap először járt a Balaton partján (vizes formájában), meglátogatta a nyári "rezidenciáját" Siófokon. Láthatóan jól érezte magát a szabadban. Itt végre Beni is hajlandó volt vele normálisan érintkezni, mint egyik kutya a másikkal, így szinte egész nap játszottak és jól elfáradtak. Amikor lementünk a vízpartra, Morphie hirtelen nagyon kicsinek érezte magát és alig volt hajlandó elmozdulni a közelünkből, minden hullámtól megijedt.